Hárem 2. fejezet

Yorin fáradtan lovagolt be kíséretével a palota kapuján. Három hete voltak már úton, az egész társaság alig várta már, hogy újra a palota kényelmét élvezhessék. Yorin fürdeni vágyott leginkább, utazás közben ez a luxus ritkán adódik meg egy katonának, még akkor is, ha címe szerint császár. Soha nem tartotta fontosnak, hogy akkor, amikor a harcosok között volt, ezt a rangját figyelembe vegyék. Parancsnok volt, aki ugyanúgy osztozott a nehézségekben, mint bárki más a seregéből.
Amikor végre beleereszkedett az illatos olajokkal frissített fürdővízbe a lakosztályában, nagyot sóhajtott és hátradőlt, hogy egy pillanatra lehunyja a szemét. A víz kényeztette megfáradt testét, de három hét távollét után másfajta örömökre is vágyott. Nem falta az élet örömeit, háremében is megvoltak azok, akiknek a társaságát rendszeresen kereste. Hiába próbálták az emberei beszerezni a szebbnél szebb ifjúkat a számára, ő többnyire mégis Jadét választotta. Nem szerette az arrogáns fiút, de addig, amíg vele tudta, hogy hol a határ és képes volt azt nyújtani neki, amire leginkább vágyott, nem szándékozott lecserélni.
Elmosolyodott, amikor az érzéki örömökre gondolt, amiket Jade gyakorlott szájától és kezeitől fog élvezni este, ha minden kötelező ügyét letudta, amiket még el kellett intéznie, mielőtt átadhatta volna magát az ágyas kényeztetésének.

Jócskán belenyúlt már az idő az estébe, amikor belépett a hárembe. Amint meghallották a gongszót, ami érkezését jelezte, minden fiú igyekezett legvonzóbb arcát mutatni. Yorin megállt az ajtóban csípőre tett kézzel. Meleg, barna szeme a hatalmas, boltíves termet pásztázta. Végigpillantott az újonnan érkezett fiúkon. Azok félénken mosolyogtak rá, megpróbálva elkapni a pillantását. Mikor tekintete azokra esett, akikkel eddig rendszeresen az ágyát megosztotta, lágyan elmosolyodott és elindult feléjük. Jade azonnal felemelkedett a helyéről és eléje indult. Yorin már majdnem odaért hozzájuk, mikor a párnákból kialakított ágy egyik sarkán egy alvó fiatal fiú alakja vonta magára a figyelmét.

Fekete haja szétterült a párnán, egy vastag tincs pedig a szemeit takarta el. Ruhájának türkizkék színe - a szín, ami újonnan érkezőt, egy szüzet jelölt - éles ellentétben állt kreolszín bőrével. Letérdelt mellé és egy gyengéd érintéssel, majdnem csak mint egy sóhajtás, kisimította a fiú haját az arcából. Ahogy hirtelen felriadva a szemei kinyíltak, Yorin egy pillanatra hátrahőkölt a majdnem ibolyaszínű szempártól, ami visszanézett rá.
-Uram. - suttogta a fiatal rabszolga, felugorva a párnákról letérdelt a férfi elé, ahogyan azóta magyarázták neki, amióta ideérkezett, hacsak nem akar bajt hozni a fejére. - A bocsánatodat kérem!
A császár felegyenesedett, úgy nézett le a fiúra.
-Állj fel!
A fiú felállt, de továbbra is a padlóra szegezte a tekintetét. Rájött, hogy az előtte álló alak nem lehet más, mint a császár, tudta, hogy az ő számára vásárolta meg az árverésen az ismeretlen férfi. Nem akarta bevallani még saját magának sem, de félt.
Yorin az ujjával felemelte az állát és mélyen a furcsa színű szemekbe nézett.
-Mi a neved?
A fiú csendben maradt, nem mert megszólalni.
Lamar, a hárem és az ott tartózkodó rabszolgák feje közeledett a császár felé sietve.
-A neve Theani, uram.
-Miért nem láttam őt azelőtt?
-Uram, eltelt egy kis idő, mióta utoljára itt jártál. Theani alig egy hete érkezett.
Yorin a válla fölött hátranézett Jádéra, akinek a társaságát már jól ismerte, majd ránézett Theanira. A fiú szemei - szemek, amelyek máris megbabonázták - ijedten néztek vissza rá, de mégis erőt sugároztak. Teljesen lenyűgözték. Újra Lamarhoz fordult.
-Gondoskodj róla, hogy két órán belül készen álljon. Addigra őröket küldök érte.
Jade döbbenten állt meg a császár mellett, de nagyon gyorsan összeszedte magát és mosolyt erőltett az arcára. Odabújt Yorinhoz és beleszuszogott a nyakába.
-Miért töltenéd az idődet egy ilyen kis jöttmenttel, uram? Én boldogan megyek veled, tudod jól. - és ujjai máris a császár köntöse alatt kutattak, keresve a jól ismert érzékeny pontokat. Nem jutott azonban messze a kutatásban, mert Yorin erős keze elkapta a csuklóját.
-Tudd, hol a helyed, Jade. Nem kértelek, hogy érints meg.
-Uram.
-Nem Jade, ma este nem. - Ezzel elfordult és kisietett a teremből. Nem látta, hogy az addig kedvesen viselkedő fiú vonásai eltorzulnak a dühtől és szinte szikrázik a szeme, ahogy az előtte álló fiatalabb fiúra emelte a pillantását.

Ahogy Yorin elhagyta a háremet, mérges és izgatott kiáltások kezdtek kavarogni a teremben. Jade legszívesebben tíz körömmel esett volna Theaninak, ha Lamar hagyja.
-Mit képzelsz magadról, te kis mocsok?! Azt hiszed, hogy befurakodhatsz közénk, mi?! Ne aggódj, egyetlen éjszakát adok neked, aztán szégyenszemre fog elhajítani! Nem tudsz neki nyújtani semmit!
-Jade, most már elég! Őt választotta Urunk, ő megy.
-A császár!
-Soha nem választott még az újakból!
-Te vagy az első!
-Készülődnöd kell!- kiáltott fel Lamar, ellöködve a többi fiút, főképpen Jádét Theani mellől.- Fiú, érted egyáltalán a jelentőségét annak, hogy a császár magához hívat?
-Azt hiszem.- suttogta Theani.
-Tedd, amit kér. Hadd csinálja azt, amit ő szeretne. Nem szólalsz meg, csak ha ő kérdez, ez nagyon fontos! Ha már a kedvét lelte, el fog küldeni és visszakísérnek ide. Itt nem beszélsz semmiről, nem pletykálkodsz! Megértetted?
-Igen, Lamar.- Theani hangja tele volt rémülettel. Kezét a gyomrára szorította, hogy megszüntesse a kellemetlen érzést, ami hirtelen jelentkezett.
Lamar keze becézőn végigsimított Theani arcán és lágyan a füle mögé simította a haját. - Készülnöd kell. Nem küldhetlek a császár ágyába olyan külsővel, mint egy közember! Ahhoz, hogy egy uralkodóval legyél, hercegként kell kinézned.

Mielőtt Theani feleszmélhetett volna, már a hárem belső részei felé terelték. Megfürdött és addig dörzsölték a bőrét illatszerekkel, míg illatozott, mint egy rózsa, a bőre pedig úgy csillogott, mintha a hajnali harmat lepte volna be. Haját addig fésülték, míg fénylőn nem omlott a vállára. A bő nadrágot, amit eddig viselt, gyönyörű selyemből készült fehér ruhára cserélték. Külsőleg készen állt arra, amiről nem volt biztos, hogy meg tudja tenni.

Lamar a hárem bejárata felé fordulva látta, hogy a királyi testőrök éppen belépnek. Visszafordult Theanihoz és közel lépett hozzá. A szavai csak neki szóltak. -Légy bátor! Tégy a kedvére és meg fog jutalmazni a végén.
Még egyszer megsimogatta a fiatal fiú arcát és a gárdistákhoz vezette. Nem szólt többet.

Anélkül, hogy visszanézett volna az őt féltékenyen bámulókra, Theani a katonákkal kilépett a hosszú és széles folyosókra, amiket még sohasem látott, az ő egész világa a palotából eddig a hárem volt. Ahogy a császár lakosztálya elé értek, úgy érezte, hogy lábai felmondják a szolgálatot és ha nincsenek ott az őrök, hogy szorosan fogják a karját, elszaladt volna, annak ellenére, hogy fogalma sem volt róla, hol is van valójában.
A két őr közül az egyik utat engedett neki befelé az ajtón, majd becsukta mögötte, ő pedig belépett a sötétbe.

Eltartott pár másodpercig, amíg Theani ametiszt szemei hozzászoktak a Yorin lakosztályában uralkodó félhomályhoz. Nem látta a császárt, ezért végigjártatta a szemét a tárgyakon, amik körülvették. Egy bonyolult falikárpit ragadta meg a figyelmét és anélkül, hogy gondolkodott volna, odalépett, hogy kinyújtott ujjaival végigsimítson a csodálatos hímzésen, de egy halk nevetéstől meglepetten lépett hátra.
-Tetszik?
-Uram? - ijedten nézett körbe a szobában.
-Erre. - a hang egy nehéz függöny mögül jött, amit eddig nem vett észre.

Theani lassan odalépett és szétválasztotta a függöny szárnyait. Ott feküdt a császár az ágyon, körülvéve számtalan párnával. Egyetlen ruhadarabot viselt csak, ami az ágyékát takarta. Testének izmai kirajzolódtak a bőrén keresztül. A fiú tekintetét azonnal magára vonta a vékony csík, ami a köldökétől húzódott lefelé és eltűnt a ruha alatt, ahol már teljesen nyilvánvalóan látszott izgalma.

Theani elpirult, az arca forró lett és még mielőtt átgondolhatta volna, mit mond, a szavak szinte magától buktak ki a száján.
- Egy isten...
Kezét a szája elé kapta és szégyenében mélyen lehorgasztotta a fejét - Bocsáss meg! - suttogta.

Yorin nevetése visszhangzott a lakosztályban. Felállt az ágyról és lassan közeledett felé, ahogy a párduc cserkészi be az áldozatát. - Semmi baj. Még soha nem hallottam ilyen bókot. Neked is azt mondta Lamar, hogy ne szólalj meg, amíg nem kérdezlek, igaz? Felejtsd el. Hiába mondom neki, hogy hagyja abba, nem tudom meggyőzni róla, hogy nem érdekel az etikett. Ha beszélni szeretnél, nyugodtan tedd meg. - Karját a fiú dereka köré fonta és közelebb húzta magához. Theani érezte a férfiasságát, ahogy keményen a hasának nyomódott. - Szóval te vagy Theani.
-Igen. - sóhajtotta a fiatal rabszolga, miközben teste az új érzéssel küzdött, amit a férfi okozott, csak azzal, hogy közel húzta magához. Tudta, hogy férfiak is vonzódhatnak egymáshoz, nem volt ez tiltott dolog az ő falujában sem, de soha nem vette észre, hogy bárki érdekelte volna. Ez most valahogy más volt.
-Yorin vagyok.- és mielőtt a fiú válaszolhatott volna, megcsókolta.

Ajkai sósak voltak, a Miniri-tengert juttatták a fiú eszébe, ahonnét származott. Erőteljes volt és mégis gyengéd, nyelve kutatva simogatta végig a fiú ajkait, míg azok megadóan feltárultak és utat engedtek tovább. Amit Theani nem vett észre, az volt, hogy míg a benne tüzeket ébresztő csókkal lekötötték a figyelmét, Yorin keze egyre feljebb vándorol, ahogy a hátát simogatja, míg a végén egy kis mozdulattal kikapcsolta a ruha csatját, ami így a derekára hullott. A fiú megremegett, ahogy a férfi végigsimított forró bőrén.
-Gyönyörű vagy! - suttogta az és apró csókokkal borította a nyakát.

Theani felkiáltott, ahogy megérezte a férfi száját a mellbimbóján, majd Yorin egyre lejjebb és lejjebb hintette tele könnyű csókjaival a bőrét, míg végül már térdelt a fiú előtt. Erős ujjak kezdték el simogatni a hasát, a combját, hogy végül lehúzzák a derekáról is a ruháját. Csak mikor már meztelenül állt a férfi előtt, akkor érzett újból félelmet.
Yorin megérezte a habozását és újra felállt. Két kezébe fogta az arcát és szelíden megcsókolta, majd rámosolygott.
-Mi a baj, Theani? Miért reszketsz a karjaimban?
A fiú először hallgatott, nem tudván, mit mondjon, de Yorin nem hagyta annyiban a dolgot.
-Válaszolj nekem.
-Te leszel az első, uram. - suttogta. - Nem akarok csalódást okozni neked, de muszáj őszintének lennem. Nem tudom, mit kellene tennem.
-Boldog vagyok, hogy én lehetek az. -forró lehelete a fiú nyakát cirógatta. - Gyere, hadd tanítsalak én ma éjjel!

Erős karjába kapta és az ágyára fektette. Theani az ágyból figyelte, ahogyan megszabadul az ágyékát takaró ruhadarabtól. Férfiassága kemény és tettrekész volt, ahogy melléfeküdt az ágyba.
-Ezt teszed velem, látod? Érints meg!
Theani habozva kinyújtotta a karját és az ujjai hegyével megérintette Yorin hasát. Az becsukta a szemét és halkan felnyögött. Majd váratlanul elkapta a fiú kezét és a megfelelő helyre tette. Végigsimított rajta a fiú kezével, hogy önmagának kéjt okozzon, Theani pedig szokja az érzést és tudja, hogy mit tegyen. Pár másodperc után elengedte és hagyta, hadd csinálja a fiú egyedül, saját kedve szerint, ő pedig újra becsukta a szemét. Ügyes kezei voltak. -Elég, Theani. Nem akarom ilyen hamar befejezni az együttlétünket.

Újra elkezdte csókolni a fiú száját, miközben a keze egyre lejjebb és lejjebb becézgette a testét, míg végül már a hasát simogatta. Ujjait óvatosan a fiú combjai közé feszítette, finoman arra kényszerítve, hogy szétnyissa őket.
Következő szavaitól Theani újra reszketni kezdett, mikor az értelmét felfogta.
-Add magad nekem!
-Ne.!- nyögte Theani.
-Nem nagyon van más választásod.
A férfi ujjai a combja belső oldalát kezdték simogatni, majd egyre feljebb haladt. Theani felkiáltott, mikor Yorin keze testének szűz nyílásához ért.
-Uram!
Az csak elmosolyodott és tovább csókolta, míg ujjai, amiket előzőleg az ágy mellett erre a célra kis tálkában tartott jázminillatú olajba mártott, tovább folytatták a simogató játékot. Lassan, egészen óvatosan hatolt a fiú testébe, bár maga sem értette teljesen, hogy miért. Eddig is volt már az ágyában olyan fiú, aki még nem volt senkivel azelőtt, de ez eddig soha nem tartotta vissza attól, hogy kedvét lelje bennük úgy, ahogyan neki jól esett. De ez most más volt. Talán Theani fiatal arca, talán könnyes szemei tették, nem tudta, de arra vágyott, hogy ne csak ő élvezze az együttlétet.

Egészen addig folytatta a becézgetést, amíg nem érezte, hogy Theani teste ellazul, könnyedén fogadja magába egyszerre két ujját is. Akkorra a fiú már csak nyögdécselni tudott az ágyon, a fejét dobálta a párnán, férfiassága fájdalmasan feszült, izgalmának cseppjeit gyöngyözve magából.
-Lassan. - suttogta, elhúzva a kezét és óvatosan ráfeküdt a fiúra, karjait a térde alá fonta és felemelte. - Készen állsz?
Finoman mozdult előre-hátra, rövid ideig elidőzött Theani testének bejáratánál, lüktetve a vágyakozástól. Csak óvatosan haladt tovább, centiméterről centiméterre. A lassúság tortúra volt neki, de egyben szükséges Theani számára. Mikor elérte az izmot, ami Theani eddigi ártatlanságát őrizte, a fiú felkiáltott fájdalmában és ösztönösen el akarta tolni magától a férfit.
-Uram, ne.
-Nyugodj meg Theani! Lazíts. - a hangja megnyugtatta a fiút.

Figyelmeztetés nélkül, hirtelen tette meg az utolsó mozdulatot. Theani fájdalomkiáltása elveszett a forró csókban és addig nem is vette le a száját a fiúéról, amíg az meg nem nyugodott. Yorin nem mozdult, időt hagyott Theaninak arra, hogy hozzászokjon a méretéhez. A fiú fájdalma hamarosan kéjes borzongássá változott és viszonozta a csókot. Mikor látta, hogy Theani újra teljesen ellazult, akkor kezdett ütemesen mozogni előbb lassan és óvatosan, csak akkor gyorsítva a tempót, mikor érezte, hogy a fiú teste egyre követelőzőbben feszül neki az övének. Gyors mozdulatai lassan teljesen elragadták őket.

Theani halk nyögdécselése még jobban felkorbácsolta Yorin vágyát, légzése egyre szaggatottabbá vált.
-Theani! - már közel volt, utoljára újra gyorsított az ütemen, miközben keze ráfonódott a fiú merev férfiasságára.

Theani ujjai a hajába túrtak, ahogy a fiú teljesen átadta magát a csúcsponthoz közeledve, teste reszketni kezdett az ismeretlen érzéstől. Soha még ilyen gyönyört nem érzett, amit most a császár mozdulatai okoztak a testében.
- Uram! Mi.? Én.
Ennyi elég is volt mindkettőjüknek. Szavai összekeveredtek a belsejében zajló robbanással, ölének rándulásai Yorint is a csúcsra juttatták. Forró magja belövellt a fiú testébe, teljesen kitöltve azt.

Testüket verejtékcseppek borították, kiáltásaik a nyitott ablakon keresztül kiröppentek az éjszakába. Yorin kimerülten ereszkedett le a fiúra és egy apró csókot nyomott a homlokára.
-Szerelmem! - suttogta. Még nem hívott így soha egyetlen fiút sem a háremből, de nem is érzett egyszer sem ilyen kötődést. Óvatosan kihúzódott a fiú testéből, oldalra fordult, majd a karjával átölelte és hagyta, hogy az elaludjon. Ekkor döntötte el, hogy Theaninak nincs helye a háremben. Mellette kell lennie.

Ahogy a hajnal rózsaszín ujjai elkezdték megfesteni az ég alját, Theani Yorin ujjainak érintésére ébredt, ahogy a hajtincseivel játszott. Halkan sóhajtott és kinyitotta a szemét. Yorin megcsókolta a vállát. Barna szemei homályosak voltak a kialvatlanságtól.
-Nem aludtál, uram? - kérdezte halkan.
-Nem tudtam.

A férfi magához húzta egy utolsó csókra. Theani átölelte, pedig tudta, hogy ezt nem lenne szabad. Yorin felült, egyik kezével elvett valamit az ágy melletti asztalról, a másikkal Theani kezét fogta meg és kinyitotta. A szemük összekapcsolódott. Valamit belerakott a tenyerébe, összezárta rajta az ujjait és lágyan megcsókolta az öklét.
-Neked tudnám adni a szívem, Theani.

Theani behunyta a szemét, hogy megállítsa a könnyeit. Csukott szemmel is érezte, hogy a férfi felemelkedik mellőle. Lépteket hallott, majd egy ajtó csukódását a lakosztály másik végében. Egyedül volt. Kinyitotta a szemét, erre két könnycsepp folyt végig az arcán. Tudta, hogy fel kellene öltöznie, nemsokára jönni fognak érte, hogy visszavigyék a hárembe. Széttárta az ujjait, hogy megnézze, mit helyezett a tenyerébe a férfi. Egy gyűrű volt.

Mikor felhúzta az ujjára az ametisztből készült gyűrűt, eszébe jutottak a férfi szavai:
"Neked tudnám adni a szívem, Theani.". Elmosolyodott, kezét, amelyen most már ott volt az ékszer, a mellkasához szorította. Amióta a szülei meghaltak, még senki nem volt hozzá ilyen, senki sem akarta szeretni. Nem volt biztos benne, hogy az érzések, amik a lelkében kavarogtak, nem annak az eredménye-e, hogy végre volt valaki, aki kedves volt hozzá. Magának sem volt hajlandó beismerni, hogy ez nem csak vágy, amit érez és makacsul megrázta a fejét.
- Bolond vagy. Ő a császár, te ostoba, mi a csodát akarna tőled?
Lassan összeszedegette a ruháit és mire a testőrök beléptek az ajtón, már megkeményített szívvel várta őket, hogy visszavezessék a hárembe.