2013. december 7., szombat

Hárem 3. fejezet

Éppen csak világosodott az égbolt, amikor Theani megállt a hárem bejáratánál. Az őrök tudták a dolgukat, nem szóltak egy szót sem, csak bevezették a hatalmas terembe és magára hagyták. Senki, még a császári testőrök sem léphettek engedély nélkül az ágyasok lakóhelyére.
Theani megkereste az alvóhelyéül kijelölt ágyat a kis boltíves fülkében, de aztán csak ült előtte a selyempárnákon a földön és nem tudta, mi tévő legyen. Nem mondták meg neki, hogy mit csináljon, ha visszahozták ide. Legszívesebben lefürdött és lefeküdt volna aludni, de a levetett ruháit nem találta már, a gyönyörű selymet pedig, ami most rajta volt, sajnálta összegyűrni. Életében nem látott még ilyen gyönyörű kelmét, nem tudta magát rávenni, hogy abban dőljön végig az ágyon. Fürdeni sem mert egyedül, eddig mindig utasították, hogy mikor mit tegyen, nem volt biztos benne, hogy szabad.
Felemelte a kezét, hogy kisimítsa a szemébe hulló hajat, de a mozdulat félúton elakadt, amikor a gyűrű kövén megcsillant a kora reggeli fény. Az ametisztkő a szeme ibolyaszínével versenyzett. Nem tudta, hogy szándékos, vagy véletlen volt-e a császár választása, hogy pont ezt az ékkövet ajándékozta neki, ami annyira hasonlatos volt különleges szemeihez, de nem is igazán érdekelte. Gyönyörű volt és ahogy rápillantott, újra és újra eszébe jutottak a férfi szavai. Minden egyes gondolatra, mikor arra emlékezett, hogyan ölelte és szerette őt, melegség járta át a lelkét. Akarta hinni, hogy valaki vágyik rá, hogy valakinek kell, hogy szeretni akarják, de elnyomta magában az érzést. Hiszen egy hárem közepén üldögél, az ég szerelmére! Valószínűleg minden fiú ugyanazt élte át itt, mint amit ő, felesleges hiú ábrándokba ringatnia magát.
Theani kitörölt egy könnycseppet a szeme sarkából és határozottan húzta le az ujjáról a gyűrűt. Nem akarta, hogy az ékszer minden alkalommal, amikor csak ránéz, az álmaira emlékeztesse. Biztosan rendelt neki is valakit az ég, valakit, akihez tartozni fog, de az nem a császár lesz, ebben biztos volt. Akkor miért szorult el mégis a szíve a gondolatra?
Megrázta a fejét, hogy elhessegesse magától ezeket az érzéseket és a gyűrűt a párnája alá, a puha matrac és az ágykeret közé rejtette. Gondosan visszaigazgatta rá a selyempárnákat, a finoman szőtt takarót. Nem vette észre, hogy közben minden mozdulatát figyelik a kis fülkét elrejtő hosszú függönyök mögül.
Talán megérezhette, hogy nézik, mert Theani felkapta a fejét, de senkit sem látott azon a helyen, ahol pár pillanattal korábban még az alak állt. Éppen azon volt, hogy feláll és körülnéz egy kicsit, amikor Lamar hajtotta félre az áttetsző drapériát. Theani megnyugodva sóhajtott fel az idős férfi láttán.
-Jó reggelt. - hajtotta meg a fejét udvariasan a fiú. A férfi leült az ágy szélére és intett Theaninak is, hogy álljon fel a földről és inkább mellette foglaljon helyet. Theani engedelmeskedett és az öreg mellé helyezkedett, gondosan lesimogatva magán a kényes kelmét.
Lamar csak mosolygott.
-Nem kell annyira vigyáznod rá, többet nem veszed fel úgysem. Nem hiszem, hogy mondták előtte, de ez a szín csak erre az éjszakára szólt. Mostantól színes ruhákat kapsz majd, akárcsak a többiek. És most mondd. Milyennek találtad urunkat?
Theani egész eddig nem mert az öregre nézni. Most elmosolyodott, de megrázta a fejét.
-Nem szabad. Te mondtad, hogy nem szabad beszélnem róla. - mondta halkan, de a szeme, amikor végre felnézett a másikra, mindent elárult.
-Hm. Nem tudom, hogy ennek a pillantásnak most örüljek-e vagy sem, fiam. Örülök, mert látom, hogy kellemes élménnyel tértél vissza és ezt nem sok társad mondhatja el itt magáról, higgy nekem. - Amikor erre Theani felkapta a fejét és döbbenten nézett a férfira, az csak nevetve megcsóválta a fejét. - Mégis mire számítottál? Nem azért vagytok itt, hogy nektek jó legyen, hanem fordítva. Nektek kell gyönyört okozni a császárnak. Nem is értem, hogy miért pont téged választott urunk. Soha nem kellett még neki senki az újak közül.

Theani hallgatta a férfit, de a gondolatai egy idő után elkalandoztak. Ha igaz az, amit Lamar mondott - márpedig miért ne lenne az, hiszen nagyon régóta lehet már itt, biztosan jól ismeri a hárem szokásait - akkor talán mégsem olyan hihetetlen, amit a császár mondott neki az éjjel...
Nem értette saját magát. Olyan furcsa vonzódást érzett a férfi iránt, mint még soha életében. Eszébe jutottak a falubeli öregek meséi, hogy mindenki számára született valaki, akit mellé rendelt az ég. Sokszor hallgatta őket, amikor különböző történeteket meséltek hálójavítás közben arról, hogy lett első pillantásra szerelmes ez vagy az valamelyik szomszéd faluban. Magában mindig kinevette ezeket a beszélgetéseket, nem hitte egyetlen szavukat sem. De most... most valami olyan történik a lelkében, amit nem foghatott fel, de egyelőre úgy döntött, hogy későbbre halasztja a megfejtését. Legfőképpen azért, mert Lamar felállt és a kezénél fogva maga után húzta a fiút is. Theaninak fogalma sem volt, hogy hová mennek, ha őszinte akart lenni, az utóbbi pár percben egyáltalán nem figyelt a férfira.
A hatalmas teremben közben ébredezni kezdett a többi fiú is, innét is, onnét is nevetés, morgás, vagy éppen vita hallatszott. Mikor már a fél helyiségen átvágtak, Theani akkor jött rá, hogy a fürdőbe mennek és megkönnyebbült.
Nem sokáig tartott azonban a nyugalma. Belépve a hatalmas helyiségbe Lamar ráparancsolt, hogy vetkőzzön le, miközben mindenféle kenőcsöket, illatszereket szedegetett elő egy szekrénykéből. Az egyik tégelyt, amiben fehér, orvosságszagú kence volt, Theani kezébe nyomta.
- Tessék. Ez majd megszünteti a vérzést.
Theani riadtan nézett rá.
- Vé... vérzést? Milyen vérzést?
Lamar visszafordult a szekrénykétől, hogy ránézzen, de nem látta nyomát annak, hogy Theani titkolna valamit előle. Próbálta hát megmagyarázni a szavait.
- Először voltál férfival. Teljesen természetes, hogy ha nem készítenek fel megfelelően, akkor megsérülhetsz. Van, aki jobban, van, aki kevésbé, de ez a kenőcs segít megszüntetni a vérezgetést és a fájdalmat. Könnyebben gyógyulnak a kisebb repedések. Ha nem szűnik, akkor szólsz nekem.
Theani döbbenten nézett az öregre. Fájdalom? Vérzés? Tényleg érzett valamit, de az nem igazán volt fájdalom, inkább csak húzódtak az izmai, egy tompa sajgást érzett csak. Valószínűleg kiültek az arcára a gondolatai, mert Lamar kutatón nézett a fiú arcába, majd elkapta a karját és megpördítette.
- Hajolj le.
Theani nem tehetett mást, mint égő arccal hagyta, hogy az idős férfi gyakorlott ujjakkal kutassa ki testének nyílását, de az egész csak pár pillanatig tartott és Lamar máris elhúzta a kezét. Theani felegyenesedett, de nem mert ránézni a férfira, inkább a karjait maga köré fonta és vöröslő arccal nézte a padlót a lába előtt.
- Valóban nem látom nyomát sérülésnek. Szállj be a vízbe.
Mikor már Theani elhelyezkedett az illatosított fürdővízben és még mindig kerülte a pillantását, Lamar felsóhajtott.
- Ne szégyelld magad, fiam. Én azért vagyok itt, hogy gondoskodjak mindenről, ami benneteket érint és ebbe beletartozik az egészségetek is. Ha bármi gondod van, hozzám kell jönnöd, majd én eldöntöm, hogy mit kell tenned. Ez a munkám és ebbe beletartozik az is, hogy ha megsérülsz, el kell látni. Eddig még nem nagyon fordult elő, hogy egy új anélkül jött volna vissza urunktól, hogy ne lett volna szüksége ilyenfajta segítségre. Valóban kedvesen bánhatott veled a császár, ezek szerint kellően óvatos volt, igaz?
Theani csak hallgatott, próbálta legyűrni szégyenérzetét és megemészteni, amit hallott. Kellemes meleg öntötte el a lelkét újra, ahogy Yorinra gondolt, bár tudta, hogy nem lenne szabad. A szeme felcsillant, ahogy felnézett az idős emberre, aki a kis medence mellett állt, de aztán újra eszébe jutott a figyelmeztetés, hogy nem beszélhet arról, hogy mi történik a császár lakosztályában és inkább újra lehajtotta a fejét.
Lamar figyelte, ahogy a fiú kinyitja a száját, mint aki mondani akar valamit, majd újra becsukja, anélkül, hogy a gondolatainak hangot adott volna. Halkan felnevetett.
- Nyugodtan beszélhetsz, ha szeretnél. Én vagyok az egyetlen itt, akivel ezt megteheted. Valóban azt mondtam, hogy nem mondhatsz el semmit, de én kivétel vagyok. Ha úgy érzed, hogy el szeretnél mondani valamit, vagy kérdésed van, nyugodtan gyere hozzám.
Theani lassan bólintott, de nem emelte fel a fejét.
- Nem... fáj. - mondta halkan. - Kedves volt hozzám. És óvatos. Én nem... tudom, hogy máskor ez hogyan... megy - megpróbált erősen koncentrálni, hogy legyőzze zavarát - de csinált valamit előtte... az ujjaival... és csak utána... utána... - Nem tudta befejezni a mondatot, életében nem beszélt még ilyen dolgokról senkivel, de nem is volt rá szükség, Lamar értette, amit mondani akart és mindenféle kertelés nélkül kimondta, amire ő képtelen volt.
- Szóval ellazított előtte és kitágított. Akkor már értem, hogy miért nincs semmiféle sérülés. Hát, azt kell mondanom, hogy tényleg nagy benyomást tehettél rá, fiú.
Theani legszívesebben elbújt volna a víz alá, de hamarosan oldódott a feszültsége. Lamar a megérkezése óta kellemes beszélgetőpartnernek bizonyult és most is sikerült elérnie, hogy mire tisztán, illatosan, frissen mosott hajjal állt a helyiség közepén, már nevetni is tudott a férfi meséin.
Új ruhát kapott, ami már nem a hosszú köntösféle volt, amit eddig viselt, hanem egy gyönyörű, zöld, számára ismeretlen, áttetsző anyagból készült bő nadrág, ami minden mozdulatánál a bőrére simult és sokat sejtetően láttatni engedte csípőcsontját is, olyan mélyen kezdődött a dereka. Illatos olajtól csillogó mellkasa szabadon maradt, csak egy-egy arany csuklópántot kapott ékszerként.
Miközben eligazgatott rajta mindent és leültette, hogy megfésülje a haját, Lamar egy pillanatra sem hallgatott el.
- Most már el kell kezdenünk foglalkozni veled egy kicsit, fiam. Nem csak annyi a dolgod itt, hogy gyönyörű légy. Én most még segítek, de nemsokára magadnak is el kell tudnod igazodni az illatszerek, ruhák között, az italokról, táncról, zenéről nem is beszélve. Sokat kell tanulnod, ha azt akarod, hogy meg legyenek elégedve veled.
- És mi van, ha engem mindez nem érdekel? Nem jószántamból vagyok itt. Ha nem tetszik, amit tudok, el is engedhetnek. - dünnyögte majdhogynem inkább magának Theani.
Lamar csak felsóhajtott és szomorúan elmosolyodott.
- Majd megtanulod azt is gyermekem, hogy az ilyen gondolatoknak itt helye nincs. Ez az otthonod most már és ez is marad, hacsak el nem éred, hogy kidobjanak innét. De hidd el nekem, azt nem akarod. Nem kellemes látvány.
Theani megborzongott a gondolattól, de Lamar közben végzett a hajával. - Gyere. - fogta meg újra a karját a férfi és visszavezette a nagyterembe, ahol addigra a szolgák már a földre helyezték a hatalmas ételes tálcákat, mint minden reggel. És mint minden reggel, Theani most is szinte csodálattal tekintett a rengeteg ennivalóra, aminek a nagy részét még megnevezni sem tudta volna. Ennyi ételt odahaza egy egész falu evett talán, nap nap után csodálattal nézte végig, ahogy a szolgák feltálalták a reggelit vagy éppen az ebédet a hárem lakóinak. Volt ott puha belű, ropogós héjú kenyér, sajt, frissen szedett gyümölcsök, amiből alig egyet-kettőt tudott megnevezni, tojás, hús. Eleinte azt sem tudta, hogy mihez nyúljon, furcsa volt a gyomrának a rengeteg különlegesség, főleg a hetek óta tartó koplalás után. Fogvatartói ugyan nem hagyták éhen halni, de bizony sokszor maradt éhesen a szegényes porciók után, amik leginkább kenyérből és vízből álltak. Első alkalommal, miután megérkezett ide, nem tudott uralkodni magán a majdnem állandó éhségérzet után és annyit evett, hogy rosszul lett és szinte mindent kihányt. A többi fiú napokig gúnyolta a "kis éhenkórászt", ahogyan maguk között csúfolták, amikor Lamar nem volt jelen. Azóta csak óvatosan nyúlt az ételhez, de még így sem tudta megállni, hogy ne nézzen végig csodálattal a tálakon.
Reggeli után, amikor a szolgák elhordták a maradékot, Lamar kérdőn nézett Theanira.
- Nos, kezdhetjük?
- Mit... mit kellene csinálnom? - kérdezte zavartan a fiú.
- Tudsz táncolni?
Theani úgy érezte, hogy egészen a lába ujjáig elvörösödik és csak némán megrázta a fejét.
- Nem baj, majd megtanulod. - nevetett a férfi. - Állj csak fel. - majd miután Theani kiegyenesedett, szakértő kezekkel fogta át a csípőjét, mozgatta a fiút jobbra-balra. - A hajlékonyságod megvan hozzá, nem hinném, hogy gond lenne ezzel. Jade!
A zöld szempár a terem túlsó végéből villant rájuk. Theaninak a párduc jutott az eszébe, amit egyszer nagyon régen, gyermekkorában láttak az apjával az egyik hajó fedélzetén, ahol éppen eladták a fogást a tengerészeknek. A hatalmas macska mozgott ugyanazzal a kecses könnyedséggel, mint Jade, még a világító, smaragdszín, ferde vágású szempár is a ragadozóra emlékeztette. De még az állat sem rémisztette meg annyira, mint ez a fiú, amikor a jéghideg pillantás végigsiklott rajta. Összerázkódott a tekintet súlya alatt. Lamar észrevette, de nem szólt semmit, csak tapsolt egyet.
Újra megjelentek a szolgák, ezúttal hangszerekkel és leültek a földre a fal mellett. Jade közben odaért hozzájuk, de nem ült le közéjük, csak megállt a csoport előtt.
- Jade, táncolj nekünk. Theaninak ezt is meg kell tanulnia és még soha nem látott ilyet.
A zöld szempárból olyan tömény megvetés sugárzott, hogy Theaninak félre kellett néznie, nem bírta állni a pillantást.
- Nem csodálom. - hangzott a feje fölül a fennhéjázó válasz és Theani már csak akkor mert felnézni a földről, amikor a hangszerek megszólaltak.
Furcsán vibráló, magával ragadó dallam volt, betöltötte a termet, lüktetett a boltíves falak között. Theani figyelte, ahogy Jade lehunyja a szemét és lassan mozogni kezd a zene ütemére. Karjait a magasba emelte, csípője apró köröket leírva ringott körbe-körbe, miközben szinte az egész teste együtt hullámzott a különös dallammal. Ahogy gyorsult a ritmus, úgy veszett el benne a zöld szemű fiú is. Megpördült, nadrágjának könnyű anyaga a testére tapadt, ahogy derekát meghajtva simított végig kezeivel a bokájától felfelé egészen a combjáig, majd térdre ereszkedve hajtotta hátra a fejét. Nyakának karcsú ívén egy verejtékcsepp szaladt végig, miközben kiegyenesedett és combjait széttárva simított végig a mellkasán, csak hogy egy pillanat múlva egy kecses mozdulattal újra kiegyenesedjen és állva folytassa csábító táncát. A zene egyre gyorsabb és gyorsabb ritmust diktált, Theani elbűvölten figyelte, ahogy a másik számára eltűnik a külvilág, nem maradt más, csak a hullámzó mozgás és a körülötte kavargó hangok. Amikor a zene hirtelen elhallgatott, Jade, akárcsak egy zsinórjavágott marionett bábu, remegve nyúlt el a földön, homlokát alázatosan a hűvös márványpadlóhoz érintve.
A néma csendben szinte kiabálásnak hatott Theani suttogása.
- Gyönyörű volt...
Jade felkapta a fejét és egy pillanatra valamilyen furcsa kifejezés jelent meg az arcán és a szemében, de olyan gyorsan tűnt el, hogy Theani nem volt biztos benne, hogy valóban látta, vagy csak képzelődött, hogy a másik tekintetében fájdalmat látott megvillanni egy pillanatra. De egy szempillantás alatt visszacsúszott a jól ismert, átláthatatlan maszk Jade arcára és már gúnyosan nézett Theanira.
- Gondolod, hogy meg fogod tudni ezt tanulni?
De mielőtt a fiú válaszolhatott volna, egy szolga lépett oda Lamarhoz és egy papírlapot nyújtott át neki. Az idős férfi széthajtotta a lapot és a körülötte állók figyelték, ahogy titokzatos mosoly jelenik meg az arcán.
- Vendégek jönnek. Este fontos emberek érkeznek a palotába, akiket szórakoztatni kell. Természetesen ott lesz a császár és vele együtt Vale nagyúr is, mint ahogyan az illik.
Theani döbbenten figyelte, ahogy Jade arca hirtelen elpirult, de aztán a fiú összeszedte magát és mintha mi sem történt volna, felpattant a padlóról, hogy a többiekkel együtt készülődni kezdjen az estére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése