2016. február 16., kedd

F. A. - Come for Daddy

Keniji és Naa-san <3


Megjegyzés: Mondtam Viknek, hogy angol címet szánok a sztorinak. Nagyon ellene van az ilyesminek, azt mondta 'beg for it'. >) Végül belement 1, mert nem tudott jobbat, 2, mert tökéletesen illik hozzá.
Időrendbe téve, nem sokkal a 'Mission: Yes My Lord' előtt járunk, öveket bekapcsolni, nagyon korhatáros utazás következik.


Come for Daddy

Nem értettem, miért ragaszkodott a háromrészes öltönyhöz. Nem mintha nem állt volna neki kifejezetten észbontóan, de az én szememnek nagyon konzervatívnak festett úgy beöltözve. Ő valamiért mégis egy egészen grafitszürke, halszálka csíkos háromrészest választott magának, hófehér inggel. Egyszínű kék nyakkendője ráerősített erre a visszafogottságra.
A kocsiból kiszállva is ez a gondolat keringett a fejemben. Minek feszítek itt mellette csipkében, ha ő úgy néz ki, mintha esküvőre készülne tanúnak. Ezt még az apartmanban elmondtam neki. Jó szokásomhoz híven háromszor, de lehet, hogy hatszor is. Mi a poén abban, ha én vagyok a világ legtutibb játékszere, miközben ő maximum reklám egy menő öltönyházhoz.
Még a kocsiban is reklamáltam, próbálva menteni a menthetőt, kicsit lazítani itt, kicsit átalakítani ott, mint egy őrült divat guru, akinek nem mellesleg füstje sem volt róla, hogy mit csinál, de hallani sem akart róla. Az ajtóból visszahuppanva az ülésre még tettem egy utolsó, kétségbeesett kísérletet mellénye lerángatására, de belebuktam és utána már nem volt helye ellenkezésnek. Legalábbis részemről nem.
Mostanra értettem meg a lényeget, most, mikor ott volt előttem, a zakója nélkül, könyékig tűrt fehér ingben, a testére feszülő, lágyan csíkos, klasszikus selyem betétes mellényben. Magára igazíttatta a szemétláda. Úgy simult a testére, mintha ráöntötték volna, bár esetünkben inkább szabták, de valóban erre a mesterien formált homokóra alakra. Széles vállai valahogy még jellegzetesebbek lettek. A szolid fehér ing, amiről senki nem gondolná, hogy egyszerű ruhadarabként akár izgalmas is lehet, úgy futott végig a testén, hogy közben sejttette, milyen delták szunnyadnak a szövete alatt. Szorosan gombolt, szigorú, tiszteletet parancsoló.
Leírhatatlan volt. Ahogy ott állt ez az évek alatt gondosan épített és alakított test ebben a kemény, elegáns, mégis izgató együttesben, éreztem, őt figyelve kiszikkadt a torkom, és durr, leesett. Ezt miattam csinálta. Szeme sarkában érzékien finom szarkalábak pihentek, mosolyráncocskái semlegessége okán ügyesen megbújtak, álcába burkolóztak, mintha nem is lennének. Erős kezén tartva a szemem, átfutott az agyamon a bizarr gondolat, hogy bár lennék az a hatszögforma pohár, nekem nagyobb szükségem van azokra a tompa színű, egyenes ajkakra. Haját is átformálta, tőle szokatlanul habozott vagy lakkozott, a végeredmény, a deres halánték és tükörsima arcéle elérte, hogy a szó legszorosabb értelmében ne tudjam róla levenni a tekintetemet. 
 - Shion.
A hangja is mélyebb volt. Búgóbb, selymesebb. Behömpölygött a fülemen, majd távozása után csak tompa gondolatokat és vízmély búgást hagyott. Hatalmas tenyere a tarkómra simult, a széles érintés egyujjassá szelídült, a mutatóujja visszájával cirógatta végig a hátamat, egészen a csípőm vonaláig, mielőtt zsebre tette volna.
A ruhám vékony volt. Pofátlan módon áttetsző fekete csipke egyrészes. Hosszú ujjal, hosszú szárral, mivoltát tekintve érthetetlenül magas nyakkal, szitavékony anyaga szinte egészen a bőrömhöz engedte a tenyere melegét. Borzongatott. Libabőrök születtek végig a ruhám alatt. Mellbimbóm hegyes csomóba ugorva apró lyukat talált magának a szellős csipkevirágok között, így kikandikált, talán merő lázadásból.
Le kellett hunynom a szemem. Minden akaraterőmre szükségem volt, hogy összeszedjem magam és mikor fejemet az ölébe hajtom, ne üvöltsön az arcomról a kétségbeesett vágyakozás. Vagy sikerült, vagy nem, én mindenesetre igyekeztem arcomat eltüntetni a nadrágjában, combjára fordulva próbáltam minél kevesebbet mutatni az agonizáló fejberendezésemből.
Vannak, akiknek a szexis fehérneműk adnak plusz kakaót, egyeseknél a női lábfej pöccinti be a motort, én sok más érdekes függésem mellett Nakazawa Akira megszállottja vagyok, de az övé tokkal, vonóval együtt, és ahogy különös kis ügyünk egyik felvonásaként az elérhetetlent domborította, az ébresztet rá, hogy én még ezért is döglöm. Nincs mit tenni. Én, mint reménytelen eset, precedenst teremtek és megalkotom az Akira-fétist és mint eme új érdeklődési irány egyedüli követője, felhatalmazom magam, hogy addig szuszogjak a nadrágjába, amíg sikerül kiszippantanom belőle… őt magát.
- Húha - énekelte a mellette ülő nő piros szatén ruhájában. Marhára úgy tűnt kínzó tortúrámból képes energiát szippantani, mert rohadt jól szórakozott. - Mi rosszat tett ma a szép Shion?
Szép Shion éppen nyálfoltot hagyott Akira nadrágján térdtájékon, amiért majd Kijima Naotaka írásban is el fog marasztalni, hogy merem én itt rongálni a céges holmit kérem. Múltkor megkaptam a magamét egy hasonló esetért, mintha legalábbis savas volna a nyálam, vagy tudja a frász.
Akira nem válaszolt, bár éreztem, ahogy perceg a combizma. Gondolom odabent monologizált egyet arról, hogy a Szép Shion képtelen befogni a pofáját, a lista, amin a büntethető tevékenységei gyűlnek, mára már leporellószerűen is több kilométer, szóval tök mindegy, hogy ezúttal, per pillanat, mondjuk pont nem művel semmit, ráfér egy kis büntetés, mert holnap majd biztos csinál valamit, amivel kiérdemli. Gondolom, semmit sem segítene, ha elnyamnyognám ide a térdkalácsa mellé, hogy büntess meg, apuci, csak olajoznám az amúgy is szépen lobogó máglyát.
Amúgy szerintem ezt csinálta, mármint büntetett és csak most kezdek rájönni. Majd egy hete nem volt hajlandó a szexre, bármilyen szenvedélyesen is dörgöltem a csípőcsontjához ijesztően liluló s roppant fenyegetően feszülő erekciómat, ajánlgatva, hogy vakarjuk meg egymásnak pont ott, ahol viszket, de a fickó mindenféle bevetésekre és stratégiai döntésekre hivatkozva leoltott, olyan játszi könnyedséggel, mint az olvasólámpájával tette. Most, itt, csipkében térdepelve világosodtam meg, hogy ezt direkt így tervezte. Beléptünk ide és méretes arcomat rögtön betömte azzal, hogy "huh, de meleg van itt"-re hivatkozva ledobta a zakóját, feltűrte az ingujját és italt rendelt magának, én meg csak néztem a hátát, ahogy a bárpultnál támaszt és századmásodperc alatt felkurbliztam a libidóm a mesébe - pornó-mesébe - illő vonulatain. Aztán leült trécselni és nekem nem maradt más, csak egy viszonylag puha szőnyeg a térdem alá és hogy megpróbáljam lenyalni róla a szövetet.
Ujjai a hajamba szaladtak, fél kézzel masszírozta a fejbőröm, másikkal az italát kortyolta. Rohadjon meg mindenki, akinek köze van hozzá, hogy bennem ilyen pimasz módon nincs szégyenérzet. Bár mire pironkodjam. A körülöttem mászkálóknak nem okoz fejfájást gyöngysort viselni, nem kiegészítőként, de magában, akkor én miért csinálnék hisztit abból, hogy csipkeveretes lett a farkam, olyan erővel próbálja kiduzzadni magát a ruhámból? Különben is, ez egy akció. Be vagyok építve... a szarba. Nyakig.
- Hirata-san, pont úgy fest, mint aki munkából jött.
Akira kacagott, öblös hangjára percegett a csipkevessző. Ez frenetikus, a pöcsöm megtanulta lemorzézni: dugj meg, dugj meg, dugj már meg.
- Mert munkából jöttem - bólintott. - Az elmúlt hetekben oda voltam láncolva az íróasztalomhoz, rám fért egy kis kikapcsolódás - morajlott, csessze meg, tudom, hogy direkt csinálja.
- Ezt megértem - biccentett a nő, cipője sarkával végigsimított a lábtartóként funkcionáló Zafír oldalán. - Az embernek néha szüksége van lazításra.
Ilyen és ehhez hasonló magvas gondolatokat cseréltek ezek ketten, miközben Akira az én hajamban játszott. Gondosan ügyelt rá, hogy cirógassa a fülem, babráljon a fülbevalóimmal. Csak a koppanást hallottam, ahogy a pohara asztalt ért, és ő lehajolt hozzám, hogy csókot adjon a vállamra. Ezen a ponton elcsöppent a farkam és rájöttem, arra várt, hogy a ruhájába engedjem az elfojtott nyögést. Kurva mellény, kurva öltöny, kurva fegyvernepper faszkalap és a BDSM szeánszai.
Hirtelen mintha halkult volna a szoba. Az alapzaj tompult, az összefolyt beszélgetések mintha ritkultak volna és én kinyitottam a szemem, de rögtön utána be is csuktam, túl sok volt a kutató szempár. Oké, mégsem vagyok olyan gátlástalan, mint gondoltam. Para van.
- Csak a hangomra figyelj - súgta a fülembe, én meg szerettem volna beszólni, hogy mi van, most találja alkalmasnak az időt, hogy kipróbálja, tud-e hipnotizálni vagy mi a zeller, de tettem, amit mond, mert most Shion vagyok és Shion teszi, amit elvárnak tőle. - Csak a hangomra. - Ujjai visszájával végigcirógatott a gerincemen, borzongtam az érintéssel az ösvényt, amit bejárt és vissza. Az államra is felkúszott, megérintette az arcomat. - Közel vagy, igaz, gyönyörűm? – mormolta, míg hüvelykujja az alsó ajkamon játszott. - Annyira közel - sóhajtotta a fülembe - hogy érzem az illatodat. Olyan vagy ilyenkor, mint egy virág, ami kinyitja a kelyhét, hogy odacsalja az áldozatát. Nem szégyelled magad? Szemérmetlen, buja. Kicsit fűszeres és édes, túl édes - lehelte a fülembe és én reszkettem, kezem görcsösen szorította a nadrágja szárát, arcomat próbáltam eltüntetni a húsában. - Ylang ylang, pézsma, fahéj, csukott szemmel is meg tudnám mondani - annyira elhalkult, hogy már csak én hallottam, csak én, a fülkagylóm párás volt, a fogam mély lenyomatot hagyott az alsó ajkamban - ha gyöngyözik a farkad.
Kész, roló le, az a pincemély basszus kicsapta a biztosítékot és én vinnyogva kaptam az ölemre, de gyorsabb volt nálam, a csuklómra  mart, a hátam mögé szorította, míg visszahajolt rám. – Nem, szépségem, nem. - Szorítása erősödött, hüvelykje puha köröket rótt a tenyerembe. - Nem adtam rá engedélyt - susogta. - Pedig, hogy akarod. Most mindenedet odaadnád a kezemért, nem igaz? A hatalmas, forró tenyeremért, amiért annyira odavagy, hogy vonyítva képes lennél élvezni, csak attól, hogy rajtad van a kezem...
A sajátom ökölbe szorult, éreztem, hogy elvesztem az irányítást, hogy a gyeplő kicsúszik a kezemből, a gyomromban kezdődött és mint a tornádó, dúlt szét odabent mindent.
- Kérem, kérem, kérem... - hadartam a ruhájába, arccal a saját nyálamban reszketve rimánkodtam neki és ő csak eltátogta.
- Most.
És én szűkölve élveztem a saját csipketangámba. 

Nem beszéltünk a hazafelé úton. Az este hátralévő részében egy buborék volt a fejem helyén, ami nem volt másra képes, mint csendben nyugodni Akira ölében és szánalmas vinnyogást hallatni, ha úgy érezte, a keze megszűnt mozogni a tincseim között. Robotpilóta vitt a kocsiig és fel a lépcsőn is.
Ruhában álltam a zuhany alá. Úgy éreztem, mint aki lázas, arcomat a csempének préseltem, míg ömlött rám a hidegvíz, hátha visszahűt szolid negyven fokra, mert jelen pillanatban úgy érzem, a saját vérem belülről szeretne hamut csinálni belőlem, misszióját pedig siker koronázza majd, amint kilépek a jégkockákat szóró zuhanyrózsa alól. 
Megijesztett. Bármit csinálhatna velem, amit akar, az anyám eladnám érte, bár hasonlatnak szánalmas, egyrészt nincs, másrészt szarom le, mi van vele. De bármit, bármit, ami ér nekem valamit, bármit, ami fontos, odaadnék érte, a kezéért a bőrömön, a sóhajáért a tarkómon, a hőjéért a testem mellett és soha nem éreztem még ennél ijesztőbbet egész eddigi életemben.
A magamról lehántott ruhát ott hagytam a zuhanytálcában. Amennyire fenséges volt, mikor a tükörbe néztem, mostanra nem maradt más, csak egy kupac jelentéktelen rongy. Elsétáltam a törölköző mellett, mert még mindig nem voltam biztos benne, hogy túlélem a testemet hűtő vízcseppek nélkül. Nedves csattanások kísérték a lépteimet.
Megálltam a küszöbön és néztem, ahogy ott ült, hátradőlve, ajkai között félig égett cigarettával. A kislámpa felfestette elnyújtott árnyékát a falra, hosszú és elnagyolt, de még így, a homály köntösén át is tökéletes. A félig nyitott ablakon beszökő éjszakai fuvallatot láttam a haján, azt gondoltam, neki is az ezüst a kedvence, azt viszi táncba a legszívesebben. A nyakkendője kibontva lógott a nyaka körül, inggombjai sem voltak már katonásan nyakig zárva. Utolsót szívott a szálból, tenyere eltakarta az arcát, míg az ajkához emelte, a parázs utoljára felizzott, mielőtt elnyomta a hamutálban. Megbabonázva figyeltem a kezét, a farkam újra állt, mint a cövek, pedig nem csinálok mást, csak nézem. Felállt és mire hozzám ért, vacogtam, mint aki fázik, pedig még mindig fojtott a forróság.
Bizonytalanul reszketeg kezekkel nyúltam előre, hogy tovább gomboljam a sort, hogy a bőrére tapaszthassam a kezeimet. Szám esetlenül matatott a nyakán, képtelen voltam magam összeszedni, pillanatokra voltam tőle, hogy atomjaimra hulljak, mikor a hajamba markolt, hogy felemelje a fejemet.
A nyelvén még bizsergett a whisky, ami megsúgta, a poharába az asztal sarkán nem vizet töltött. A csók mélyült, én szédülve próbáltam belőle levegőt nyerni és éppen mikor talajt vesztettem volna, felkapott. Lábaimat a derekán fontam össze és míg ő könnyedén szelte át velem a lakást, én tovább csókoltam, kicsit sem tartva tőle, hogy takarom a teret és elterelő akciómnak köszönhetően majd egy falon találjuk magunkat. Helyette az ágyon huppant a hátam, alattam a hűvös matrac, felettem Akira hője, tökéletes. 
Szeretem, ahogy lassan kitölt, a nyomást a testemben, a feszítő érzést, végiglejteni a fájdalom peremén, de a határán nem lépni át, csak függeni felette, csak hagyni felsejleni és végignézni, ahogy elporlad a forróságban. A térdeim szinte a vállamat érték, Akira kegyetlen ütemet diktált nekem és még kiabálni sem voltam képes, csak kéjes sípolás hagyta el a torkomat, mikor másodszor is elélveztem alatta. Meg akartam kérdezni, ő is látja-e a csillagokat felettünk, de inkább a sós verejtékcseppeket ittam le a halántékáról. Könnyebb volt, mint beszélni.

- Tényleg? Ylang ylang, pézsma meg fahéj? - vigyorogtam rá azzal a mosolyommal, amit Nicotól már többször hallottam "bicskanyitogató vigyor"-ként jellemezni, ő meg tettette, hogy túl sötét van ahhoz, hogy lássa, szexin rágcsálom az ajkaimat.
- Csitt - takarta be tenyerével az arcomat, lefogva minden légzésre alkalmas nyílást. Ujjai közül hümmögtem elő.
- Buja vagyok és érzéki - szögeztem le, megnyalintva mutatóujja belső oldalát.
- Hangos és felettébb irritáló.
Egy szavát sem hittem, bármennyire is próbálja semleges hangszínben előadni magát.
- Megőrülsz értem - csóváltam a fejem.
- Megőrülök tőled - bólogatott egyetértően, én pedig közelebb fészkelődtem, megpróbáltam a takaróval együtt őt is magamra húzni, csak egy kicsit. 
- A sok ijesztő stikked közül ez az egyik legbizarrabb – közölte, míg megadóan legalább felerészben rám hemperedett.
- Tudom, tudom - hagytam rá, megnyugtató súllyal a hátamon és boldog mosollyal a képemen. Ő a fülemre hajolt.
- Tényleg – súgta, én pedig kéjesen vigyorogtam bele, de befogtam a számat, mert néha, jobb napokon, azért kussolni is tudok.


20 megjegyzés:

  1. Itt ültem a laptop előtt, ujjaimmal a billentyűzeten és vártam, hogy Ayase frissítsen. Ugyanis a sztorinak apropója van. XD Megköszönhetitek nekem, hogy hetek kemény munkájával megmentettem Akira életét, ugyanis ez a gonosz nőszemély ki akarta nyírni. "Annyi potenciál van benne!" Na persze. Hogyne. majd adok én neked potenciált... XD Mindegy, Akira él és élni is fog, erre kaptam ezt a sztorit két napja, meló közben. "Ünnepeljük meg, hogy Akira él!" Kösz bakker, én dolgoznék!!! Simán vert a víz olvasás közben. XD Néha kibuknak az emberből a fétisei, Ayasénak kell Kenji vagy Junsu csipkében, nekem kell Na-san parancsolása és tiltása... Vagy épp Susu, de az egy másfajta élvezet. XD Szóval isten áldja Na-sant, adjon neki tartós életet, és isten áldja Ayase fétiseit. Imádom őket. XD

    Vik

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt bezzeg nem köpted be, hogy komoly sztorim volt és, hogy meggyőztelek, hogy igazat adtál, hogy oldalak kellettek mire ÉN rájöttem, hogy nem megy! Árulkodni csúnya dolog! *rondán néz*

      Törlés
    2. LOL Még a Valentin napi vacsorán is győzködtél, hogy pedig ez milyen erős sztori lenne! Ja. Az lenne. De asszem, hogy ezt jobban csípem. XD

      Törlés
    3. Jól van James my deer, néha én is tévedhetek. ^^

      Törlés
  2. Izgalmasan fantázia borzoló rész lett. Imádom a fétises történeteidet! Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt mindig örömmel hallom! Köszönöm, hogy olvastad! <3

      Törlés
  3. Naa-san milyen egy "dög" volt! :D Szegény, szegény "CsipKen-Józsika", nagyon szeretném, ha egyszer kedvenc "szekrényünk" is fetrengene kedvese lábainál! :D
    Köszönöm a frissítést! :]

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd egyszer összegyűjtöm az ilyen ötleteket és ha nem nagyon karakter off, írok hozzá szösszenetet. :))
      Én köszönöm, hogy olvasstad!

      Törlés
    2. Azt én is megnézném! :D

      Törlés
  4. Imádlak titeket és a történeteiteket is. Most olvasom újra a legtöbb írást rendszerezés jogcímén.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönjük, mindig öröm ilyet hallani! :)
      További jó olvasást neked! <3

      Törlés
  5. Megölni Akirát??????????????
    Most megijesztettél!

    VálaszTörlés
  6. Megölni Akirát??????????????
    Most megijesztettél!

    VálaszTörlés
  7. Ahhhh imááááááááááádtaaaaaaaaaaaam~ Nah de meik történetüket nem?... Áh! Még a gondolat is nevetséges xD
    Kösszönöm szépen!!! Mélyen legbelül, reményteljesen epekedem, hogy lesz majd még, ha csak apró szösszenet is, de bármikor bármit szívesen olvasok róluk tőled *-*

    Nirel

    VálaszTörlés
  8. Kénytelen leszek felelősségre vonni téged az életem miatt. Most, ahogy ezt újraolvastam, jöttem rá, hogy olyan instant Akira-Ken-fétisem van, hogy kihat a választásaimra. XP Már értem, miért olvadok választottam őszülő halántékától és bicskanyitogatómód humoros kiszólásaitól. Ayase, megfertőztél. Nincs mese :)

    VálaszTörlés
  9. Ja és: Ne öld meg Naa-sant. Mindketten tudjuk, hogy abba Ken belehalna és felidézve azt a fékevesztett zokogást, amit akkor zongoráztam le, amikor úgy volt, hogy már nem él, én is instant halálra száradnék. Ez tuti. :)

    VálaszTörlés
  10. helló,érdeklödnék hogy mikor várható friss rész:):)már nagyon kiváncsi vagyok merre járnak:)nagy kedvencem Akira és Naa-san:)

    VálaszTörlés